From jegy (“engagement”) + gyűrű (“ring”).
jegygyűrű (plural jegygyűrűk)
Inflection (stem in long/high vowel, front rounded harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | jegygyűrű | jegygyűrűk |
accusative | jegygyűrűt | jegygyűrűket |
dative | jegygyűrűnek | jegygyűrűknek |
instrumental | jegygyűrűvel | jegygyűrűkkel |
causal-final | jegygyűrűért | jegygyűrűkért |
translative | jegygyűrűvé | jegygyűrűkké |
terminative | jegygyűrűig | jegygyűrűkig |
essive-formal | jegygyűrűként | jegygyűrűkként |
essive-modal | — | — |
inessive | jegygyűrűben | jegygyűrűkben |
superessive | jegygyűrűn | jegygyűrűkön |
adessive | jegygyűrűnél | jegygyűrűknél |
illative | jegygyűrűbe | jegygyűrűkbe |
sublative | jegygyűrűre | jegygyűrűkre |
allative | jegygyűrűhöz | jegygyűrűkhöz |
elative | jegygyűrűből | jegygyűrűkből |
delative | jegygyűrűről | jegygyűrűkről |
ablative | jegygyűrűtől | jegygyűrűktől |
non-attributive possessive - singular |
jegygyűrűé | jegygyűrűké |
non-attributive possessive - plural |
jegygyűrűéi | jegygyűrűkéi |
Possessive forms of jegygyűrű | ||
---|---|---|
possessor | single possession | multiple possessions |
1st person sing. | jegygyűrűm | jegygyűrűim |
2nd person sing. | jegygyűrűd | jegygyűrűid |
3rd person sing. | jegygyűrűje | jegygyűrűi |
1st person plural | jegygyűrűnk | jegygyűrűink |
2nd person plural | jegygyűrűtök | jegygyűrűitek |
3rd person plural | jegygyűrűjük | jegygyűrűik |