jelen (“present”) + lét (“existence”)
jelenlét (plural jelenlétek)
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | jelenlét | jelenlétek |
accusative | jelenlétet | jelenléteket |
dative | jelenlétnek | jelenléteknek |
instrumental | jelenléttel | jelenlétekkel |
causal-final | jelenlétért | jelenlétekért |
translative | jelenlétté | jelenlétekké |
terminative | jelenlétig | jelenlétekig |
essive-formal | jelenlétként | jelenlétekként |
essive-modal | — | — |
inessive | jelenlétben | jelenlétekben |
superessive | jelenléten | jelenléteken |
adessive | jelenlétnél | jelenléteknél |
illative | jelenlétbe | jelenlétekbe |
sublative | jelenlétre | jelenlétekre |
allative | jelenléthez | jelenlétekhez |
elative | jelenlétből | jelenlétekből |
delative | jelenlétről | jelenlétekről |
ablative | jelenléttől | jelenlétektől |
non-attributive possessive - singular |
jelenlété | jelenléteké |
non-attributive possessive - plural |
jelenlétéi | jelenlétekéi |
Possessive forms of jelenlét | ||
---|---|---|
possessor | single possession | multiple possessions |
1st person sing. | jelenlétem | jelenléteim |
2nd person sing. | jelenléted | jelenléteid |
3rd person sing. | jelenléte | jelenlétei |
1st person plural | jelenlétünk | jelenléteink |
2nd person plural | jelenlétetek | jelenléteitek |
3rd person plural | jelenlétük | jelenléteik |