From the adjective kész + -ség.
készség (plural készségek)
| Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | készség | készségek |
| accusative | készséget | készségeket |
| dative | készségnek | készségeknek |
| instrumental | készséggel | készségekkel |
| causal-final | készségért | készségekért |
| translative | készséggé | készségekké |
| terminative | készségig | készségekig |
| essive-formal | készségként | készségekként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | készségben | készségekben |
| superessive | készségen | készségeken |
| adessive | készségnél | készségeknél |
| illative | készségbe | készségekbe |
| sublative | készségre | készségekre |
| allative | készséghez | készségekhez |
| elative | készségből | készségekből |
| delative | készségről | készségekről |
| ablative | készségtől | készségektől |
| non-attributive possessive - singular |
készségé | készségeké |
| non-attributive possessive - plural |
készségéi | készségekéi |
| Possessive forms of készség | ||
|---|---|---|
| possessor | single possession | multiple possessions |
| 1st person sing. | készségem | készségeim |
| 2nd person sing. | készséged | készségeid |
| 3rd person sing. | készsége | készségei |
| 1st person plural | készségünk | készségeink |
| 2nd person plural | készségetek | készségeitek |
| 3rd person plural | készségük | készségeik |