First attested in 1184. Borrowed from a Chuvash-like Turkic language before the times of the Hungarian conquest of the Carpathian Basin (at the turn of the 9th and 10th centuries).[1][2]
kökény (plural kökények)
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | kökény | kökények |
accusative | kökényt | kökényeket |
dative | kökénynek | kökényeknek |
instrumental | kökénnyel | kökényekkel |
causal-final | kökényért | kökényekért |
translative | kökénnyé | kökényekké |
terminative | kökényig | kökényekig |
essive-formal | kökényként | kökényekként |
essive-modal | — | — |
inessive | kökényben | kökényekben |
superessive | kökényen | kökényeken |
adessive | kökénynél | kökényeknél |
illative | kökénybe | kökényekbe |
sublative | kökényre | kökényekre |
allative | kökényhez | kökényekhez |
elative | kökényből | kökényekből |
delative | kökényről | kökényekről |
ablative | kökénytől | kökényektől |
non-attributive possessive - singular |
kökényé | kökényeké |
non-attributive possessive - plural |
kökényéi | kökényekéi |
Possessive forms of kökény | ||
---|---|---|
possessor | single possession | multiple possessions |
1st person sing. | kökényem | kökényeim |
2nd person sing. | kökényed | kökényeid |
3rd person sing. | kökénye | kökényei |
1st person plural | kökényünk | kökényeink |
2nd person plural | kökényetek | kökényeitek |
3rd person plural | kökényük | kökényeik |