következtet + -ő
következtető
következtető (not comparable)
Inflection (stem in long/high vowel, front rounded harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | következtető | következtetők |
accusative | következtetőt | következtetőket |
dative | következtetőnek | következtetőknek |
instrumental | következtetővel | következtetőkkel |
causal-final | következtetőért | következtetőkért |
translative | következtetővé | következtetőkké |
terminative | következtetőig | következtetőkig |
essive-formal | következtetőként | következtetőkként |
essive-modal | — | — |
inessive | következtetőben | következtetőkben |
superessive | következtetőn | következtetőkön |
adessive | következtetőnél | következtetőknél |
illative | következtetőbe | következtetőkbe |
sublative | következtetőre | következtetőkre |
allative | következtetőhöz | következtetőkhöz |
elative | következtetőből | következtetőkből |
delative | következtetőről | következtetőkről |
ablative | következtetőtől | következtetőktől |
non-attributive possessive - singular |
következtetőé | következtetőké |
non-attributive possessive - plural |
következtetőéi | következtetőkéi |