ki (“who”) + -jük (“their, of theirs”, possessive suffix)
kijük
| singular | plural | |
|---|---|---|
| nominative | kijük | — |
| accusative | kijüket | — |
| dative | kijüknek | — |
| instrumental | kijükkel | — |
| causal-final | kijükért | — |
| translative | kijükké | — |
| terminative | kijükig | — |
| essive-formal | kijükként | — |
| essive-modal | — | — |
| inessive | kijükben | — |
| superessive | kijükön | — |
| adessive | kijüknél | — |
| illative | kijükbe | — |
| sublative | kijükre | — |
| allative | kijükhöz | — |
| elative | kijükből | — |
| delative | kijükről | — |
| ablative | kijüktől | — |
| non-attributive possessive – singular |
kijüké | — |
| non-attributive possessive – plural |
kijükéi | — |