kivégzés (plural kivégzések)
singular | plural | |
---|---|---|
nominative | kivégzés | kivégzések |
accusative | kivégzést | kivégzéseket |
dative | kivégzésnek | kivégzéseknek |
instrumental | kivégzéssel | kivégzésekkel |
causal-final | kivégzésért | kivégzésekért |
translative | kivégzéssé | kivégzésekké |
terminative | kivégzésig | kivégzésekig |
essive-formal | kivégzésként | kivégzésekként |
essive-modal | — | — |
inessive | kivégzésben | kivégzésekben |
superessive | kivégzésen | kivégzéseken |
adessive | kivégzésnél | kivégzéseknél |
illative | kivégzésbe | kivégzésekbe |
sublative | kivégzésre | kivégzésekre |
allative | kivégzéshez | kivégzésekhez |
elative | kivégzésből | kivégzésekből |
delative | kivégzésről | kivégzésekről |
ablative | kivégzéstől | kivégzésektől |
non-attributive possessive – singular |
kivégzésé | kivégzéseké |
non-attributive possessive – plural |
kivégzéséi | kivégzésekéi |
possessor | single possession | multiple possessions |
---|---|---|
1st person sing. | kivégzésem | kivégzéseim |
2nd person sing. | kivégzésed | kivégzéseid |
3rd person sing. | kivégzése | kivégzései |
1st person plural | kivégzésünk | kivégzéseink |
2nd person plural | kivégzésetek | kivégzéseitek |
3rd person plural | kivégzésük | kivégzéseik |