kizár (“to exclude”) + -ó (present-participle suffix)
kizáró
kizáró (not comparable)
| singular | plural | |
|---|---|---|
| nominative | kizáró | kizárók kizáróak |
| accusative | kizárót | kizárókat kizáróakat |
| dative | kizárónak | kizáróknak kizáróaknak |
| instrumental | kizáróval | kizárókkal kizáróakkal |
| causal-final | kizáróért | kizárókért kizáróakért |
| translative | kizáróvá | kizárókká kizáróakká |
| terminative | kizáróig | kizárókig kizáróakig |
| essive-formal | kizáróként | kizárókként kizáróakként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | kizáróban | kizárókban kizáróakban |
| superessive | kizárón | kizárókon kizáróakon |
| adessive | kizárónál | kizáróknál kizáróaknál |
| illative | kizáróba | kizárókba kizáróakba |
| sublative | kizáróra | kizárókra kizáróakra |
| allative | kizáróhoz | kizárókhoz kizáróakhoz |
| elative | kizáróból | kizárókból kizáróakból |
| delative | kizáróról | kizárókról kizáróakról |
| ablative | kizárótól | kizáróktól kizáróaktól |
| non-attributive possessive – singular |
kizáróé | kizáróké kizáróaké |
| non-attributive possessive – plural |
kizáróéi | kizárókéi kizáróakéi |