From koh + -ász (noun-forming suffix denoting an occupation). Created during the Hungarian language reform, which took place in the 18th–19th centuries.[1]
kohász (plural kohászok)
Inflection (stem in -o-, back harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | kohász | kohászok |
accusative | kohászt | kohászokat |
dative | kohásznak | kohászoknak |
instrumental | kohásszal | kohászokkal |
causal-final | kohászért | kohászokért |
translative | kohásszá | kohászokká |
terminative | kohászig | kohászokig |
essive-formal | kohászként | kohászokként |
essive-modal | — | — |
inessive | kohászban | kohászokban |
superessive | kohászon | kohászokon |
adessive | kohásznál | kohászoknál |
illative | kohászba | kohászokba |
sublative | kohászra | kohászokra |
allative | kohászhoz | kohászokhoz |
elative | kohászból | kohászokból |
delative | kohászról | kohászokról |
ablative | kohásztól | kohászoktól |
non-attributive possessive - singular |
kohászé | kohászoké |
non-attributive possessive - plural |
kohászéi | kohászokéi |
Possessive forms of kohász | ||
---|---|---|
possessor | single possession | multiple possessions |
1st person sing. | kohászom | kohászaim |
2nd person sing. | kohászod | kohászaid |
3rd person sing. | kohásza | kohászai |
1st person plural | kohászunk | kohászaink |
2nd person plural | kohászotok | kohászaitok |
3rd person plural | kohászuk | kohászaik |