koordinál (“to coordinate”) + -ás (noun-forming suffix)
koordinálás
Inflection (stem in -o-, back harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | koordinálás | koordinálások |
accusative | koordinálást | koordinálásokat |
dative | koordinálásnak | koordinálásoknak |
instrumental | koordinálással | koordinálásokkal |
causal-final | koordinálásért | koordinálásokért |
translative | koordinálássá | koordinálásokká |
terminative | koordinálásig | koordinálásokig |
essive-formal | koordinálásként | koordinálásokként |
essive-modal | — | — |
inessive | koordinálásban | koordinálásokban |
superessive | koordináláson | koordinálásokon |
adessive | koordinálásnál | koordinálásoknál |
illative | koordinálásba | koordinálásokba |
sublative | koordinálásra | koordinálásokra |
allative | koordináláshoz | koordinálásokhoz |
elative | koordinálásból | koordinálásokból |
delative | koordinálásról | koordinálásokról |
ablative | koordinálástól | koordinálásoktól |
non-attributive possessive - singular |
koordinálásé | koordinálásoké |
non-attributive possessive - plural |
koordináláséi | koordinálásokéi |
Possessive forms of koordinálás | ||
---|---|---|
possessor | single possession | multiple possessions |
1st person sing. | koordinálásom | koordinálásaim |
2nd person sing. | koordinálásod | koordinálásaid |
3rd person sing. | koordinálása | koordinálásai |
1st person plural | koordinálásunk | koordinálásaink |
2nd person plural | koordinálásotok | koordinálásaitok |
3rd person plural | koordinálásuk | koordinálásaik |