kor (“age”) + határ (“limit”)
korhatár (plural korhatárok)
Inflection (stem in -o-, back harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | korhatár | korhatárok |
accusative | korhatárt | korhatárokat |
dative | korhatárnak | korhatároknak |
instrumental | korhatárral | korhatárokkal |
causal-final | korhatárért | korhatárokért |
translative | korhatárrá | korhatárokká |
terminative | korhatárig | korhatárokig |
essive-formal | korhatárként | korhatárokként |
essive-modal | — | — |
inessive | korhatárban | korhatárokban |
superessive | korhatáron | korhatárokon |
adessive | korhatárnál | korhatároknál |
illative | korhatárba | korhatárokba |
sublative | korhatárra | korhatárokra |
allative | korhatárhoz | korhatárokhoz |
elative | korhatárból | korhatárokból |
delative | korhatárról | korhatárokról |
ablative | korhatártól | korhatároktól |
non-attributive possessive - singular |
korhatáré | korhatároké |
non-attributive possessive - plural |
korhatáréi | korhatárokéi |
Possessive forms of korhatár | ||
---|---|---|
possessor | single possession | multiple possessions |
1st person sing. | korhatárom | korhatáraim |
2nd person sing. | korhatárod | korhatáraid |
3rd person sing. | korhatára | korhatárai |
1st person plural | korhatárunk | korhatáraink |
2nd person plural | korhatárotok | korhatáraitok |
3rd person plural | korhatáruk | korhatáraik |