korlátol (“to restrict, limit”) + -t (past-tense and past-participle suffix)
korlátolt
korlátolt
korlátolt (comparative korlátoltabb, superlative legkorlátoltabb)
| Inflection (stem in -a-, back harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | korlátolt | korlátoltak |
| accusative | korlátoltat | korlátoltakat |
| dative | korlátoltnak | korlátoltaknak |
| instrumental | korlátolttal | korlátoltakkal |
| causal-final | korlátoltért | korlátoltakért |
| translative | korlátolttá | korlátoltakká |
| terminative | korlátoltig | korlátoltakig |
| essive-formal | korlátoltként | korlátoltakként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | korlátoltban | korlátoltakban |
| superessive | korlátolton | korlátoltakon |
| adessive | korlátoltnál | korlátoltaknál |
| illative | korlátoltba | korlátoltakba |
| sublative | korlátoltra | korlátoltakra |
| allative | korlátolthoz | korlátoltakhoz |
| elative | korlátoltból | korlátoltakból |
| delative | korlátoltról | korlátoltakról |
| ablative | korlátolttól | korlátoltaktól |
| non-attributive possessive - singular |
korlátolté | korlátoltaké |
| non-attributive possessive - plural |
korlátoltéi | korlátoltakéi |