kár (“damage”) + térítés (“compensation”)
kártérítés (plural kártérítések)
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | kártérítés | kártérítések |
accusative | kártérítést | kártérítéseket |
dative | kártérítésnek | kártérítéseknek |
instrumental | kártérítéssel | kártérítésekkel |
causal-final | kártérítésért | kártérítésekért |
translative | kártérítéssé | kártérítésekké |
terminative | kártérítésig | kártérítésekig |
essive-formal | kártérítésként | kártérítésekként |
essive-modal | — | — |
inessive | kártérítésben | kártérítésekben |
superessive | kártérítésen | kártérítéseken |
adessive | kártérítésnél | kártérítéseknél |
illative | kártérítésbe | kártérítésekbe |
sublative | kártérítésre | kártérítésekre |
allative | kártérítéshez | kártérítésekhez |
elative | kártérítésből | kártérítésekből |
delative | kártérítésről | kártérítésekről |
ablative | kártérítéstől | kártérítésektől |
non-attributive possessive - singular |
kártérítésé | kártérítéseké |
non-attributive possessive - plural |
kártérítéséi | kártérítésekéi |
Possessive forms of kártérítés | ||
---|---|---|
possessor | single possession | multiple possessions |
1st person sing. | kártérítésem | kártérítéseim |
2nd person sing. | kártérítésed | kártérítéseid |
3rd person sing. | kártérítése | kártérítései |
1st person plural | kártérítésünk | kártérítéseink |
2nd person plural | kártérítésetek | kártérítéseitek |
3rd person plural | kártérítésük | kártérítéseik |