Back-formation from kényszerít, kényszeredik, kényszerül. Created during the Hungarian language reform, which took place in the 18th–19th centuries.[1]
kényszer (plural kényszerek)
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | kényszer | kényszerek |
accusative | kényszert | kényszereket |
dative | kényszernek | kényszereknek |
instrumental | kényszerrel | kényszerekkel |
causal-final | kényszerért | kényszerekért |
translative | kényszerré | kényszerekké |
terminative | kényszerig | kényszerekig |
essive-formal | kényszerként | kényszerekként |
essive-modal | — | — |
inessive | kényszerben | kényszerekben |
superessive | kényszeren | kényszereken |
adessive | kényszernél | kényszereknél |
illative | kényszerbe | kényszerekbe |
sublative | kényszerre | kényszerekre |
allative | kényszerhez | kényszerekhez |
elative | kényszerből | kényszerekből |
delative | kényszerről | kényszerekről |
ablative | kényszertől | kényszerektől |
non-attributive possessive - singular |
kényszeré | kényszereké |
non-attributive possessive - plural |
kényszeréi | kényszerekéi |
Possessive forms of kényszer | ||
---|---|---|
possessor | single possession | multiple possessions |
1st person sing. | kényszerem | kényszereim |
2nd person sing. | kényszered | kényszereid |
3rd person sing. | kényszere | kényszerei |
1st person plural | kényszerünk | kényszereink |
2nd person plural | kényszeretek | kényszereitek |
3rd person plural | kényszerük | kényszereik |