követ (“to follow”) + -és (noun-forming suffix)
követés (plural követések)
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | követés | követések |
accusative | követést | követéseket |
dative | követésnek | követéseknek |
instrumental | követéssel | követésekkel |
causal-final | követésért | követésekért |
translative | követéssé | követésekké |
terminative | követésig | követésekig |
essive-formal | követésként | követésekként |
essive-modal | — | — |
inessive | követésben | követésekben |
superessive | követésen | követéseken |
adessive | követésnél | követéseknél |
illative | követésbe | követésekbe |
sublative | követésre | követésekre |
allative | követéshez | követésekhez |
elative | követésből | követésekből |
delative | követésről | követésekről |
ablative | követéstől | követésektől |
non-attributive possessive - singular |
követésé | követéseké |
non-attributive possessive - plural |
követéséi | követésekéi |
Possessive forms of követés | ||
---|---|---|
possessor | single possession | multiple possessions |
1st person sing. | követésem | követéseim |
2nd person sing. | követésed | követéseid |
3rd person sing. | követése | követései |
1st person plural | követésünk | követéseink |
2nd person plural | követésetek | követéseitek |
3rd person plural | követésük | követéseik |