köz (“public”) + igazgatás (“management”) [1]
közigazgatás
Inflection (stem in -o-, back harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | közigazgatás | közigazgatások |
accusative | közigazgatást | közigazgatásokat |
dative | közigazgatásnak | közigazgatásoknak |
instrumental | közigazgatással | közigazgatásokkal |
causal-final | közigazgatásért | közigazgatásokért |
translative | közigazgatássá | közigazgatásokká |
terminative | közigazgatásig | közigazgatásokig |
essive-formal | közigazgatásként | közigazgatásokként |
essive-modal | — | — |
inessive | közigazgatásban | közigazgatásokban |
superessive | közigazgatáson | közigazgatásokon |
adessive | közigazgatásnál | közigazgatásoknál |
illative | közigazgatásba | közigazgatásokba |
sublative | közigazgatásra | közigazgatásokra |
allative | közigazgatáshoz | közigazgatásokhoz |
elative | közigazgatásból | közigazgatásokból |
delative | közigazgatásról | közigazgatásokról |
ablative | közigazgatástól | közigazgatásoktól |
non-attributive possessive - singular |
közigazgatásé | közigazgatásoké |
non-attributive possessive - plural |
közigazgatáséi | közigazgatásokéi |
Possessive forms of közigazgatás | ||
---|---|---|
possessor | single possession | multiple possessions |
1st person sing. | közigazgatásom | közigazgatásaim |
2nd person sing. | közigazgatásod | közigazgatásaid |
3rd person sing. | közigazgatása | közigazgatásai |
1st person plural | közigazgatásunk | közigazgatásaink |
2nd person plural | közigazgatásotok | közigazgatásaitok |
3rd person plural | közigazgatásuk | közigazgatásaik |