From köz (“public”) + jegyző (“notary”).
közjegyző (plural közjegyzők)
Inflection (stem in long/high vowel, front rounded harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | közjegyző | közjegyzők |
accusative | közjegyzőt | közjegyzőket |
dative | közjegyzőnek | közjegyzőknek |
instrumental | közjegyzővel | közjegyzőkkel |
causal-final | közjegyzőért | közjegyzőkért |
translative | közjegyzővé | közjegyzőkké |
terminative | közjegyzőig | közjegyzőkig |
essive-formal | közjegyzőként | közjegyzőkként |
essive-modal | — | — |
inessive | közjegyzőben | közjegyzőkben |
superessive | közjegyzőn | közjegyzőkön |
adessive | közjegyzőnél | közjegyzőknél |
illative | közjegyzőbe | közjegyzőkbe |
sublative | közjegyzőre | közjegyzőkre |
allative | közjegyzőhöz | közjegyzőkhöz |
elative | közjegyzőből | közjegyzőkből |
delative | közjegyzőről | közjegyzőkről |
ablative | közjegyzőtől | közjegyzőktől |
non-attributive possessive - singular |
közjegyzőé | közjegyzőké |
non-attributive possessive - plural |
közjegyzőéi | közjegyzőkéi |
Possessive forms of közjegyző | ||
---|---|---|
possessor | single possession | multiple possessions |
1st person sing. | közjegyzőm | közjegyzőim |
2nd person sing. | közjegyződ | közjegyzőid |
3rd person sing. | közjegyzője | közjegyzői |
1st person plural | közjegyzőnk | közjegyzőink |
2nd person plural | közjegyzőtök | közjegyzőitek |
3rd person plural | közjegyzőjük | közjegyzőik |