köz (“common”) + név (“name”)
köznév (plural köznevek)
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | köznév | köznevek |
accusative | köznevet | közneveket |
dative | köznévnek | közneveknek |
instrumental | köznévvel | köznevekkel |
causal-final | köznévért | köznevekért |
translative | köznévvé | köznevekké |
terminative | köznévig | köznevekig |
essive-formal | köznévként | köznevekként |
essive-modal | — | — |
inessive | köznévben | köznevekben |
superessive | köznéven | közneveken |
adessive | köznévnél | közneveknél |
illative | köznévbe | köznevekbe |
sublative | köznévre | köznevekre |
allative | köznévhez | köznevekhez |
elative | köznévből | köznevekből |
delative | köznévről | köznevekről |
ablative | köznévtől | köznevektől |
non-attributive possessive - singular |
köznévé | közneveké |
non-attributive possessive - plural |
köznévéi | köznevekéi |
Possessive forms of köznév | ||
---|---|---|
possessor | single possession | multiple possessions |
1st person sing. | köznevem | közneveim |
2nd person sing. | közneved | közneveid |
3rd person sing. | közneve | köznevei |
1st person plural | köznevünk | közneveink |
2nd person plural | köznevetek | közneveitek |
3rd person plural | köznevük | közneveik |