köz + -ség (noun-forming suffix)[1][2][3]
község (plural községek)
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | község | községek |
accusative | községet | községeket |
dative | községnek | községeknek |
instrumental | községgel | községekkel |
causal-final | községért | községekért |
translative | községgé | községekké |
terminative | községig | községekig |
essive-formal | községként | községekként |
essive-modal | — | — |
inessive | községben | községekben |
superessive | községen | községeken |
adessive | községnél | községeknél |
illative | községbe | községekbe |
sublative | községre | községekre |
allative | községhez | községekhez |
elative | községből | községekből |
delative | községről | községekről |
ablative | községtől | községektől |
non-attributive possessive - singular |
községé | községeké |
non-attributive possessive - plural |
községéi | községekéi |
Possessive forms of község | ||
---|---|---|
possessor | single possession | multiple possessions |
1st person sing. | községem | községeim |
2nd person sing. | községed | községeid |
3rd person sing. | községe | községei |
1st person plural | községünk | községeink |
2nd person plural | községetek | községeitek |
3rd person plural | községük | községeik |