From the old noun közön (“common, general, usual”) + -ség [1]
közönség (plural közönségek)
| Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | közönség | közönségek |
| accusative | közönséget | közönségeket |
| dative | közönségnek | közönségeknek |
| instrumental | közönséggel | közönségekkel |
| causal-final | közönségért | közönségekért |
| translative | közönséggé | közönségekké |
| terminative | közönségig | közönségekig |
| essive-formal | közönségként | közönségekként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | közönségben | közönségekben |
| superessive | közönségen | közönségeken |
| adessive | közönségnél | közönségeknél |
| illative | közönségbe | közönségekbe |
| sublative | közönségre | közönségekre |
| allative | közönséghez | közönségekhez |
| elative | közönségből | közönségekből |
| delative | közönségről | közönségekről |
| ablative | közönségtől | közönségektől |
| non-attributive possessive - singular |
közönségé | közönségeké |
| non-attributive possessive - plural |
közönségéi | közönségekéi |
| Possessive forms of közönség | ||
|---|---|---|
| possessor | single possession | multiple possessions |
| 1st person sing. | közönségem | közönségeim |
| 2nd person sing. | közönséged | közönségeid |
| 3rd person sing. | közönsége | közönségei |
| 1st person plural | közönségünk | közönségeink |
| 2nd person plural | közönségetek | közönségeitek |
| 3rd person plural | közönségük | közönségeik |