kül- (“external”) + terület (“area, place”)
külterület (plural külterületek)
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | külterület | külterületek |
accusative | külterületet | külterületeket |
dative | külterületnek | külterületeknek |
instrumental | külterülettel | külterületekkel |
causal-final | külterületért | külterületekért |
translative | külterületté | külterületekké |
terminative | külterületig | külterületekig |
essive-formal | külterületként | külterületekként |
essive-modal | — | — |
inessive | külterületben | külterületekben |
superessive | külterületen | külterületeken |
adessive | külterületnél | külterületeknél |
illative | külterületbe | külterületekbe |
sublative | külterületre | külterületekre |
allative | külterülethez | külterületekhez |
elative | külterületből | külterületekből |
delative | külterületről | külterületekről |
ablative | külterülettől | külterületektől |
non-attributive possessive - singular |
külterületé | külterületeké |
non-attributive possessive - plural |
külterületéi | külterületekéi |
Possessive forms of külterület | ||
---|---|---|
possessor | single possession | multiple possessions |
1st person sing. | külterületem | külterületeim |
2nd person sing. | külterületed | külterületeid |
3rd person sing. | külterülete | külterületei |
1st person plural | külterületünk | külterületeink |
2nd person plural | külterületetek | külterületeitek |
3rd person plural | külterületük | külterületeik |