From megszólít (“to address”) + -ás (noun-forming suffix).
megszólítás (plural megszólítások)
Inflection (stem in -o-, back harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | megszólítás | megszólítások |
accusative | megszólítást | megszólításokat |
dative | megszólításnak | megszólításoknak |
instrumental | megszólítással | megszólításokkal |
causal-final | megszólításért | megszólításokért |
translative | megszólítássá | megszólításokká |
terminative | megszólításig | megszólításokig |
essive-formal | megszólításként | megszólításokként |
essive-modal | — | — |
inessive | megszólításban | megszólításokban |
superessive | megszólításon | megszólításokon |
adessive | megszólításnál | megszólításoknál |
illative | megszólításba | megszólításokba |
sublative | megszólításra | megszólításokra |
allative | megszólításhoz | megszólításokhoz |
elative | megszólításból | megszólításokból |
delative | megszólításról | megszólításokról |
ablative | megszólítástól | megszólításoktól |
non-attributive possessive - singular |
megszólításé | megszólításoké |
non-attributive possessive - plural |
megszólításéi | megszólításokéi |
Possessive forms of megszólítás | ||
---|---|---|
possessor | single possession | multiple possessions |
1st person sing. | megszólításom | megszólításaim |
2nd person sing. | megszólításod | megszólításaid |
3rd person sing. | megszólítása | megszólításai |
1st person plural | megszólításunk | megszólításaink |
2nd person plural | megszólításotok | megszólításaitok |
3rd person plural | megszólításuk | megszólításaik |