megszűnés
singular | plural | |
---|---|---|
nominative | megszűnés | megszűnések |
accusative | megszűnést | megszűnéseket |
dative | megszűnésnek | megszűnéseknek |
instrumental | megszűnéssel | megszűnésekkel |
causal-final | megszűnésért | megszűnésekért |
translative | megszűnéssé | megszűnésekké |
terminative | megszűnésig | megszűnésekig |
essive-formal | megszűnésként | megszűnésekként |
essive-modal | — | — |
inessive | megszűnésben | megszűnésekben |
superessive | megszűnésen | megszűnéseken |
adessive | megszűnésnél | megszűnéseknél |
illative | megszűnésbe | megszűnésekbe |
sublative | megszűnésre | megszűnésekre |
allative | megszűnéshez | megszűnésekhez |
elative | megszűnésből | megszűnésekből |
delative | megszűnésről | megszűnésekről |
ablative | megszűnéstől | megszűnésektől |
non-attributive possessive – singular |
megszűnésé | megszűnéseké |
non-attributive possessive – plural |
megszűnéséi | megszűnésekéi |
possessor | single possession | multiple possessions |
---|---|---|
1st person sing. | megszűnésem | megszűnéseim |
2nd person sing. | megszűnésed | megszűnéseid |
3rd person sing. | megszűnése | megszűnései |
1st person plural | megszűnésünk | megszűnéseink |
2nd person plural | megszűnésetek | megszűnéseitek |
3rd person plural | megszűnésük | megszűnéseik |