megtéveszt (“to deceive”) + -és (noun-forming suffix)
megtévesztés
singular | plural | |
---|---|---|
nominative | megtévesztés | megtévesztések |
accusative | megtévesztést | megtévesztéseket |
dative | megtévesztésnek | megtévesztéseknek |
instrumental | megtévesztéssel | megtévesztésekkel |
causal-final | megtévesztésért | megtévesztésekért |
translative | megtévesztéssé | megtévesztésekké |
terminative | megtévesztésig | megtévesztésekig |
essive-formal | megtévesztésként | megtévesztésekként |
essive-modal | megtévesztésül | — |
inessive | megtévesztésben | megtévesztésekben |
superessive | megtévesztésen | megtévesztéseken |
adessive | megtévesztésnél | megtévesztéseknél |
illative | megtévesztésbe | megtévesztésekbe |
sublative | megtévesztésre | megtévesztésekre |
allative | megtévesztéshez | megtévesztésekhez |
elative | megtévesztésből | megtévesztésekből |
delative | megtévesztésről | megtévesztésekről |
ablative | megtévesztéstől | megtévesztésektől |
non-attributive possessive – singular |
megtévesztésé | megtévesztéseké |
non-attributive possessive – plural |
megtévesztéséi | megtévesztésekéi |
possessor | single possession | multiple possessions |
---|---|---|
1st person sing. | megtévesztésem | megtévesztéseim |
2nd person sing. | megtévesztésed | megtévesztéseid |
3rd person sing. | megtévesztése | megtévesztései |
1st person plural | megtévesztésünk | megtévesztéseink |
2nd person plural | megtévesztésetek | megtévesztéseitek |
3rd person plural | megtévesztésük | megtévesztéseik |