megállapít + -ás
megállapítás (plural megállapítások)
singular | plural | |
---|---|---|
nominative | megállapítás | megállapítások |
accusative | megállapítást | megállapításokat |
dative | megállapításnak | megállapításoknak |
instrumental | megállapítással | megállapításokkal |
causal-final | megállapításért | megállapításokért |
translative | megállapítássá | megállapításokká |
terminative | megállapításig | megállapításokig |
essive-formal | megállapításként | megállapításokként |
essive-modal | — | — |
inessive | megállapításban | megállapításokban |
superessive | megállapításon | megállapításokon |
adessive | megállapításnál | megállapításoknál |
illative | megállapításba | megállapításokba |
sublative | megállapításra | megállapításokra |
allative | megállapításhoz | megállapításokhoz |
elative | megállapításból | megállapításokból |
delative | megállapításról | megállapításokról |
ablative | megállapítástól | megállapításoktól |
non-attributive possessive – singular |
megállapításé | megállapításoké |
non-attributive possessive – plural |
megállapításéi | megállapításokéi |
possessor | single possession | multiple possessions |
---|---|---|
1st person sing. | megállapításom | megállapításaim |
2nd person sing. | megállapításod | megállapításaid |
3rd person sing. | megállapítása | megállapításai |
1st person plural | megállapításunk | megállapításaink |
2nd person plural | megállapításotok | megállapításaitok |
3rd person plural | megállapításuk | megállapításaik |