mokány

Hungarian

Borrowed from Romanian mocan (“Transylvanian mountain shepherd, boor, cad, churl”), from moacă (“club, cudgel”).^[1]

mokány (comparative mokányabb, superlative legmokányabb)

(of a horse) sturdy (of small build but thick-set and hardy)
Synonyms: zömök, szívós
(rare, of a person) plucky, spunky (proud, decisive, but somewhat crude)

Inflection (stem in -a-, back harmony)
	singular	plural
nominative	mokány	mokányak
accusative	mokányat	mokányakat
dative	mokánynak	mokányaknak
instrumental	mokánnyal	mokányakkal
causal-final	mokányért	mokányakért
translative	mokánnyá	mokányakká
terminative	mokányig	mokányakig
essive-formal	mokányként	mokányakként
essive-modal	—	—
inessive	mokányban	mokányakban
superessive	mokányon	mokányakon
adessive	mokánynál	mokányaknál
illative	mokányba	mokányakba
sublative	mokányra	mokányakra
allative	mokányhoz	mokányakhoz
elative	mokányból	mokányakból
delative	mokányról	mokányakról
ablative	mokánytól	mokányaktól
non-attributive possessive - singular	mokányé	mokányaké
non-attributive possessive - plural	mokányéi	mokányakéi

^ mokány in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN. (See also its 2nd edition.)