nagy (“grand”) + szülő (“parent”)
nagyszülő (plural nagyszülők)
Inflection (stem in long/high vowel, front rounded harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | nagyszülő | nagyszülők |
accusative | nagyszülőt | nagyszülőket |
dative | nagyszülőnek | nagyszülőknek |
instrumental | nagyszülővel | nagyszülőkkel |
causal-final | nagyszülőért | nagyszülőkért |
translative | nagyszülővé | nagyszülőkké |
terminative | nagyszülőig | nagyszülőkig |
essive-formal | nagyszülőként | nagyszülőkként |
essive-modal | — | — |
inessive | nagyszülőben | nagyszülőkben |
superessive | nagyszülőn | nagyszülőkön |
adessive | nagyszülőnél | nagyszülőknél |
illative | nagyszülőbe | nagyszülőkbe |
sublative | nagyszülőre | nagyszülőkre |
allative | nagyszülőhöz | nagyszülőkhöz |
elative | nagyszülőből | nagyszülőkből |
delative | nagyszülőről | nagyszülőkről |
ablative | nagyszülőtől | nagyszülőktől |
non-attributive possessive - singular |
nagyszülőé | nagyszülőké |
non-attributive possessive - plural |
nagyszülőéi | nagyszülőkéi |
Possessive forms of nagyszülő | ||
---|---|---|
possessor | single possession | multiple possessions |
1st person sing. | nagyszülőm | nagyszüleim nagyszülőim |
2nd person sing. | nagyszülőd | nagyszüleid nagyszülőid |
3rd person sing. | nagyszülője | nagyszülei nagyszülői |
1st person plural | nagyszülőnk | nagyszüleink nagyszülőink |
2nd person plural | nagyszülőtök | nagyszüleitek nagyszülőitek |
3rd person plural | nagyszülőjük | nagyszüleik nagyszülőik |