First attested in 1785. From oszt (“to divide”) + -alék (noun-forming suffix).[1]
osztalék (plural osztalékok)
| Inflection (stem in -o-, back harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | osztalék | osztalékok |
| accusative | osztalékot | osztalékokat |
| dative | osztaléknak | osztalékoknak |
| instrumental | osztalékkal | osztalékokkal |
| causal-final | osztalékért | osztalékokért |
| translative | osztalékká | osztalékokká |
| terminative | osztalékig | osztalékokig |
| essive-formal | osztalékként | osztalékokként |
| essive-modal | osztalékul | — |
| inessive | osztalékban | osztalékokban |
| superessive | osztalékon | osztalékokon |
| adessive | osztaléknál | osztalékoknál |
| illative | osztalékba | osztalékokba |
| sublative | osztalékra | osztalékokra |
| allative | osztalékhoz | osztalékokhoz |
| elative | osztalékból | osztalékokból |
| delative | osztalékról | osztalékokról |
| ablative | osztaléktól | osztalékoktól |
| non-attributive possessive - singular |
osztaléké | osztalékoké |
| non-attributive possessive - plural |
osztalékéi | osztalékokéi |
| Possessive forms of osztalék | ||
|---|---|---|
| possessor | single possession | multiple possessions |
| 1st person sing. | osztalékom | osztalékaim |
| 2nd person sing. | osztalékod | osztalékaid |
| 3rd person sing. | osztaléka | osztalékai |
| 1st person plural | osztalékunk | osztalékaink |
| 2nd person plural | osztalékotok | osztalékaitok |
| 3rd person plural | osztalékuk | osztalékaik |