református

Hello, you have come here looking for the meaning of the word református. In DICTIOUS you will not only get to know all the dictionary meanings for the word református, but we will also tell you about its etymology, its characteristics and you will know how to say református in singular and plural. Everything you need to know about the word református you have here. The definition of the word református will help you to be more precise and correct when speaking or writing your texts. Knowing the definition ofreformátus, as well as those of other words, enriches your vocabulary and provides you with more and better linguistic resources.
See also: reformatus

Hungarian

Etymology

Learned borrowing from New Latin reformatus;[1] supplanted with native -átus ending.

Pronunciation

  • IPA(key):
  • Hyphenation: re‧for‧má‧tus
  • Rhymes: -uʃ

Adjective

református (not comparable)

  1. Calvinist; the Reformed church in general
    Synonym: kálvinista

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative református reformátusok
accusative reformátust reformátusokat
dative reformátusnak reformátusoknak
instrumental reformátussal reformátusokkal
causal-final reformátusért reformátusokért
translative reformátussá reformátusokká
terminative reformátusig reformátusokig
essive-formal reformátusként reformátusokként
essive-modal — —
inessive reformátusban reformátusokban
superessive reformátuson reformátusokon
adessive reformátusnál reformátusoknál
illative reformátusba reformátusokba
sublative reformátusra reformátusokra
allative reformátushoz reformátusokhoz
elative reformátusból reformátusokból
delative reformátusról reformátusokról
ablative reformátustól reformátusoktól
non-attributive
possessive - singular 		reformátusé reformátusoké
non-attributive
possessive - plural 		reformátuséi reformátusokéi

Noun

református (plural reformátusok)

  1. Calvinist (a follower of Calvinism)
    Synonym: kálvinista

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative református reformátusok
accusative reformátust reformátusokat
dative reformátusnak reformátusoknak
instrumental reformátussal reformátusokkal
causal-final reformátusért reformátusokért
translative reformátussá reformátusokká
terminative reformátusig reformátusokig
essive-formal reformátusként reformátusokként
essive-modal — —
inessive reformátusban reformátusokban
superessive reformátuson reformátusokon
adessive reformátusnál reformátusoknál
illative reformátusba reformátusokba
sublative reformátusra reformátusokra
allative reformátushoz reformátusokhoz
elative reformátusból reformátusokból
delative reformátusról reformátusokról
ablative reformátustól reformátusoktól
non-attributive
possessive - singular 		reformátusé reformátusoké
non-attributive
possessive - plural 		reformátuséi reformátusokéi
Possessive forms of református
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. reformátusom reformátusaim
2nd person sing. reformátusod reformátusaid
3rd person sing. reformátusa reformátusai
1st person plural reformátusunk reformátusaink
2nd person plural reformátusotok reformátusaitok
3rd person plural reformátusuk reformátusaik

References

  1. ^ Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (’A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN

Further reading

Wikious
Boobota
Sagapedia