From regla (“rule”) + stika (“small pole, rod”).
reglustika f (genitive singular reglustiku, nominative plural reglustikur)
singular | plural | |||
---|---|---|---|---|
indefinite | definite | indefinite | definite | |
nominative | reglustika | reglustikan | reglustikur | reglustikurnar |
accusative | reglustiku | reglustikuna | reglustikur | reglustikurnar |
dative | reglustiku | reglustikunni | reglustikum | reglustikunum |
genitive | reglustiku | reglustikunnar | reglustika, reglustikna | reglustikanna, reglustiknanna |