rendül (“to shake”) + -etlen (“-less, without”, adjective-forming suffix)
rendületlen (comparative rendületlenebb, superlative legrendületlenebb)
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | rendületlen | rendületlenek |
accusative | rendületlent | rendületleneket |
dative | rendületlennek | rendületleneknek |
instrumental | rendületlennel | rendületlenekkel |
causal-final | rendületlenért | rendületlenekért |
translative | rendületlenné | rendületlenekké |
terminative | rendületlenig | rendületlenekig |
essive-formal | rendületlenként | rendületlenekként |
essive-modal | rendületlenül | — |
inessive | rendületlenben | rendületlenekben |
superessive | rendületlenen | rendületleneken |
adessive | rendületlennél | rendületleneknél |
illative | rendületlenbe | rendületlenekbe |
sublative | rendületlenre | rendületlenekre |
allative | rendületlenhez | rendületlenekhez |
elative | rendületlenből | rendületlenekből |
delative | rendületlenről | rendületlenekről |
ablative | rendületlentől | rendületlenektől |
non-attributive possessive - singular |
rendületlené | rendületleneké |
non-attributive possessive - plural |
rendületlenéi | rendületlenekéi |