rossz (“bad”) + indulatú (“intentioned”), from indulat + -ú.
rosszindulatú (comparative rosszindulatúbb, superlative legrosszindulatúbb)
singular | plural | |
---|---|---|
nominative | rosszindulatú | rosszindulatúak |
accusative | rosszindulatút | rosszindulatúakat |
dative | rosszindulatúnak | rosszindulatúaknak |
instrumental | rosszindulatúval | rosszindulatúakkal |
causal-final | rosszindulatúért | rosszindulatúakért |
translative | rosszindulatúvá | rosszindulatúakká |
terminative | rosszindulatúig | rosszindulatúakig |
essive-formal | rosszindulatúként | rosszindulatúakként |
essive-modal | — | — |
inessive | rosszindulatúban | rosszindulatúakban |
superessive | rosszindulatún | rosszindulatúakon |
adessive | rosszindulatúnál | rosszindulatúaknál |
illative | rosszindulatúba | rosszindulatúakba |
sublative | rosszindulatúra | rosszindulatúakra |
allative | rosszindulatúhoz | rosszindulatúakhoz |
elative | rosszindulatúból | rosszindulatúakból |
delative | rosszindulatúról | rosszindulatúakról |
ablative | rosszindulatútól | rosszindulatúaktól |
non-attributive possessive – singular |
rosszindulatúé | rosszindulatúaké |
non-attributive possessive – plural |
rosszindulatúéi | rosszindulatúakéi |