From the adverb részleg[1] (rész + -leg).
részleg (plural részlegek)
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | részleg | részlegek |
accusative | részleget | részlegeket |
dative | részlegnek | részlegeknek |
instrumental | részleggel | részlegekkel |
causal-final | részlegért | részlegekért |
translative | részleggé | részlegekké |
terminative | részlegig | részlegekig |
essive-formal | részlegként | részlegekként |
essive-modal | — | — |
inessive | részlegben | részlegekben |
superessive | részlegen | részlegeken |
adessive | részlegnél | részlegeknél |
illative | részlegbe | részlegekbe |
sublative | részlegre | részlegekre |
allative | részleghez | részlegekhez |
elative | részlegből | részlegekből |
delative | részlegről | részlegekről |
ablative | részlegtől | részlegektől |
non-attributive possessive - singular |
részlegé | részlegeké |
non-attributive possessive - plural |
részlegéi | részlegekéi |
Possessive forms of részleg | ||
---|---|---|
possessor | single possession | multiple possessions |
1st person sing. | részlegem | részlegeim |
2nd person sing. | részleged | részlegeid |
3rd person sing. | részlege | részlegei |
1st person plural | részlegünk | részlegeink |
2nd person plural | részlegetek | részlegeitek |
3rd person plural | részlegük | részlegeik |