szak + képzett, calque from German. Created during the Hungarian language reform, which took place in the 18th–19th centuries.[1]
szakképzett (comparative szakképzettebb, superlative legszakképzettebb)
| Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | szakképzett | szakképzettek |
| accusative | szakképzettet | szakképzetteket |
| dative | szakképzettnek | szakképzetteknek |
| instrumental | szakképzettel | szakképzettekkel |
| causal-final | szakképzettért | szakképzettekért |
| translative | szakképzetté | szakképzettekké |
| terminative | szakképzettig | szakképzettekig |
| essive-formal | szakképzettként | szakképzettekként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | szakképzettben | szakképzettekben |
| superessive | szakképzetten | szakképzetteken |
| adessive | szakképzettnél | szakképzetteknél |
| illative | szakképzettbe | szakképzettekbe |
| sublative | szakképzettre | szakképzettekre |
| allative | szakképzetthez | szakképzettekhez |
| elative | szakképzettből | szakképzettekből |
| delative | szakképzettről | szakképzettekről |
| ablative | szakképzettől | szakképzettektől |
| non-attributive possessive - singular |
szakképzetté | szakképzetteké |
| non-attributive possessive - plural |
szakképzettéi | szakképzettekéi |