szalon (“salon”) + képes (“capable”), calque of German salonfähig.[1]
szalonképes (comparative szalonképesebb, superlative legszalonképesebb)
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | szalonképes | szalonképesek |
accusative | szalonképeset | szalonképeseket |
dative | szalonképesnek | szalonképeseknek |
instrumental | szalonképessel | szalonképesekkel |
causal-final | szalonképesért | szalonképesekért |
translative | szalonképessé | szalonképesekké |
terminative | szalonképesig | szalonképesekig |
essive-formal | szalonképesként | szalonképesekként |
essive-modal | — | — |
inessive | szalonképesben | szalonképesekben |
superessive | szalonképesen | szalonképeseken |
adessive | szalonképesnél | szalonképeseknél |
illative | szalonképesbe | szalonképesekbe |
sublative | szalonképesre | szalonképesekre |
allative | szalonképeshez | szalonképesekhez |
elative | szalonképesből | szalonképesekből |
delative | szalonképesről | szalonképesekről |
ablative | szalonképestől | szalonképesektől |
non-attributive possessive - singular |
szalonképesé | szalonképeseké |
non-attributive possessive - plural |
szalonképeséi | szalonképesekéi |