From Latin senator.[1] With -átor ending.
szenátor (plural szenátorok)
singular | plural | |
---|---|---|
nominative | szenátor | szenátorok |
accusative | szenátort | szenátorokat |
dative | szenátornak | szenátoroknak |
instrumental | szenátorral | szenátorokkal |
causal-final | szenátorért | szenátorokért |
translative | szenátorrá | szenátorokká |
terminative | szenátorig | szenátorokig |
essive-formal | szenátorként | szenátorokként |
essive-modal | — | — |
inessive | szenátorban | szenátorokban |
superessive | szenátoron | szenátorokon |
adessive | szenátornál | szenátoroknál |
illative | szenátorba | szenátorokba |
sublative | szenátorra | szenátorokra |
allative | szenátorhoz | szenátorokhoz |
elative | szenátorból | szenátorokból |
delative | szenátorról | szenátorokról |
ablative | szenátortól | szenátoroktól |
non-attributive possessive – singular |
szenátoré | szenátoroké |
non-attributive possessive – plural |
szenátoréi | szenátorokéi |
possessor | single possession | multiple possessions |
---|---|---|
1st person sing. | szenátorom | szenátoraim |
2nd person sing. | szenátorod | szenátoraid |
3rd person sing. | szenátora | szenátorai |
1st person plural | szenátorunk | szenátoraink |
2nd person plural | szenátorotok | szenátoraitok |
3rd person plural | szenátoruk | szenátoraik |