Borrowed from Late Latin situatio.[1] With -áció ending.
szituáció (plural szituációk)
Inflection (stem in long/high vowel, back harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | szituáció | szituációk |
accusative | szituációt | szituációkat |
dative | szituációnak | szituációknak |
instrumental | szituációval | szituációkkal |
causal-final | szituációért | szituációkért |
translative | szituációvá | szituációkká |
terminative | szituációig | szituációkig |
essive-formal | szituációként | szituációkként |
essive-modal | — | — |
inessive | szituációban | szituációkban |
superessive | szituáción | szituációkon |
adessive | szituációnál | szituációknál |
illative | szituációba | szituációkba |
sublative | szituációra | szituációkra |
allative | szituációhoz | szituációkhoz |
elative | szituációból | szituációkból |
delative | szituációról | szituációkról |
ablative | szituációtól | szituációktól |
non-attributive possessive - singular |
szituációé | szituációké |
non-attributive possessive - plural |
szituációéi | szituációkéi |
Possessive forms of szituáció | ||
---|---|---|
possessor | single possession | multiple possessions |
1st person sing. | szituációm | szituációim |
2nd person sing. | szituációd | szituációid |
3rd person sing. | szituációja | szituációi |
1st person plural | szituációnk | szituációink |
2nd person plural | szituációtok | szituációitok |
3rd person plural | szituációjuk | szituációik |