First attested in 1828. From the verb szív (“to suck”) + -cs (noun-forming suffix). Created during the Hungarian language reform, which took place in the 18th–19th centuries.[1]
szivacs (plural szivacsok)
| Inflection (stem in -o-, back harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | szivacs | szivacsok |
| accusative | szivacsot | szivacsokat |
| dative | szivacsnak | szivacsoknak |
| instrumental | szivaccsal | szivacsokkal |
| causal-final | szivacsért | szivacsokért |
| translative | szivaccsá | szivacsokká |
| terminative | szivacsig | szivacsokig |
| essive-formal | szivacsként | szivacsokként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | szivacsban | szivacsokban |
| superessive | szivacson | szivacsokon |
| adessive | szivacsnál | szivacsoknál |
| illative | szivacsba | szivacsokba |
| sublative | szivacsra | szivacsokra |
| allative | szivacshoz | szivacsokhoz |
| elative | szivacsból | szivacsokból |
| delative | szivacsról | szivacsokról |
| ablative | szivacstól | szivacsoktól |
| non-attributive possessive - singular |
szivacsé | szivacsoké |
| non-attributive possessive - plural |
szivacséi | szivacsokéi |
| Possessive forms of szivacs | ||
|---|---|---|
| possessor | single possession | multiple possessions |
| 1st person sing. | szivacsom | szivacsaim |
| 2nd person sing. | szivacsod | szivacsaid |
| 3rd person sing. | szivacsa | szivacsai |
| 1st person plural | szivacsunk | szivacsaink |
| 2nd person plural | szivacsotok | szivacsaitok |
| 3rd person plural | szivacsuk | szivacsaik |