From German Sopran, from Italian soprano, from Late Latin superanus, adjective from preposition super (“above”).[1]
szoprán (plural szopránok)
Inflection (stem in -o-, back harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | szoprán | szopránok |
accusative | szopránt | szopránokat |
dative | szopránnak | szopránoknak |
instrumental | szopránnal | szopránokkal |
causal-final | szopránért | szopránokért |
translative | szopránná | szopránokká |
terminative | szopránig | szopránokig |
essive-formal | szopránként | szopránokként |
essive-modal | — | — |
inessive | szopránban | szopránokban |
superessive | szopránon | szopránokon |
adessive | szopránnál | szopránoknál |
illative | szopránba | szopránokba |
sublative | szopránra | szopránokra |
allative | szopránhoz | szopránokhoz |
elative | szopránból | szopránokból |
delative | szopránról | szopránokról |
ablative | szoprántól | szopránoktól |
non-attributive possessive - singular |
szopráné | szopránoké |
non-attributive possessive - plural |
szopránéi | szopránokéi |
Possessive forms of szoprán | ||
---|---|---|
possessor | single possession | multiple possessions |
1st person sing. | szopránom | szopránjaim |
2nd person sing. | szopránod | szopránjaid |
3rd person sing. | szopránja | szopránjai |
1st person plural | szopránunk | szopránjaink |
2nd person plural | szopránotok | szopránjaitok |
3rd person plural | szopránjuk | szopránjaik |