From New Latin sultanatus (“sultanate”).[1] With -átus ending.
szultanátus (plural szultanátusok)
| Inflection (stem in -o-, back harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | szultanátus | szultanátusok |
| accusative | szultanátust | szultanátusokat |
| dative | szultanátusnak | szultanátusoknak |
| instrumental | szultanátussal | szultanátusokkal |
| causal-final | szultanátusért | szultanátusokért |
| translative | szultanátussá | szultanátusokká |
| terminative | szultanátusig | szultanátusokig |
| essive-formal | szultanátusként | szultanátusokként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | szultanátusban | szultanátusokban |
| superessive | szultanátuson | szultanátusokon |
| adessive | szultanátusnál | szultanátusoknál |
| illative | szultanátusba | szultanátusokba |
| sublative | szultanátusra | szultanátusokra |
| allative | szultanátushoz | szultanátusokhoz |
| elative | szultanátusból | szultanátusokból |
| delative | szultanátusról | szultanátusokról |
| ablative | szultanátustól | szultanátusoktól |
| non-attributive possessive - singular |
szultanátusé | szultanátusoké |
| non-attributive possessive - plural |
szultanátuséi | szultanátusokéi |
| Possessive forms of szultanátus | ||
|---|---|---|
| possessor | single possession | multiple possessions |
| 1st person sing. | szultanátusom | szultanátusaim |
| 2nd person sing. | szultanátusod | szultanátusaid |
| 3rd person sing. | szultanátusa | szultanátusai |
| 1st person plural | szultanátusunk | szultanátusaink |
| 2nd person plural | szultanátusotok | szultanátusaitok |
| 3rd person plural | szultanátusuk | szultanátusaik |