származik (“to derive, originate”) + -ék (resultative noun-forming suffix). First attested in 1793.[1]
származék (plural származékok)
Inflection (stem in -o-, back harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | származék | származékok |
accusative | származékot | származékokat |
dative | származéknak | származékoknak |
instrumental | származékkal | származékokkal |
causal-final | származékért | származékokért |
translative | származékká | származékokká |
terminative | származékig | származékokig |
essive-formal | származékként | származékokként |
essive-modal | — | — |
inessive | származékban | származékokban |
superessive | származékon | származékokon |
adessive | származéknál | származékoknál |
illative | származékba | származékokba |
sublative | származékra | származékokra |
allative | származékhoz | származékokhoz |
elative | származékból | származékokból |
delative | származékról | származékokról |
ablative | származéktól | származékoktól |
non-attributive possessive - singular |
származéké | származékoké |
non-attributive possessive - plural |
származékéi | származékokéi |
Possessive forms of származék | ||
---|---|---|
possessor | single possession | multiple possessions |
1st person sing. | származékom | származékaim |
2nd person sing. | származékod | származékaid |
3rd person sing. | származéka | származékai |
1st person plural | származékunk | származékaink |
2nd person plural | származékotok | származékaitok |
3rd person plural | származékuk | származékaik |