First attested in 1817. From szó (“word”) + játék (“play”). Calque of German Wortspiel. Created during the Hungarian language reform, which took place in the 18th–19th centuries.[1][2]
szójáték (plural szójátékok)
| Inflection (stem in -o-, back harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | szójáték | szójátékok |
| accusative | szójátékot | szójátékokat |
| dative | szójátéknak | szójátékoknak |
| instrumental | szójátékkal | szójátékokkal |
| causal-final | szójátékért | szójátékokért |
| translative | szójátékká | szójátékokká |
| terminative | szójátékig | szójátékokig |
| essive-formal | szójátékként | szójátékokként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | szójátékban | szójátékokban |
| superessive | szójátékon | szójátékokon |
| adessive | szójátéknál | szójátékoknál |
| illative | szójátékba | szójátékokba |
| sublative | szójátékra | szójátékokra |
| allative | szójátékhoz | szójátékokhoz |
| elative | szójátékból | szójátékokból |
| delative | szójátékról | szójátékokról |
| ablative | szójátéktól | szójátékoktól |
| non-attributive possessive - singular |
szójátéké | szójátékoké |
| non-attributive possessive - plural |
szójátékéi | szójátékokéi |
| Possessive forms of szójáték | ||
|---|---|---|
| possessor | single possession | multiple possessions |
| 1st person sing. | szójátékom | szójátékaim |
| 2nd person sing. | szójátékod | szójátékaid |
| 3rd person sing. | szójátéka | szójátékai |
| 1st person plural | szójátékunk | szójátékaink |
| 2nd person plural | szójátékotok | szójátékaitok |
| 3rd person plural | szójátékuk | szójátékaik |