telefon (“phone”) + hívás (“call”)
telefonhívás (plural telefonhívások)
Inflection (stem in -o-, back harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | telefonhívás | telefonhívások |
accusative | telefonhívást | telefonhívásokat |
dative | telefonhívásnak | telefonhívásoknak |
instrumental | telefonhívással | telefonhívásokkal |
causal-final | telefonhívásért | telefonhívásokért |
translative | telefonhívássá | telefonhívásokká |
terminative | telefonhívásig | telefonhívásokig |
essive-formal | telefonhívásként | telefonhívásokként |
essive-modal | — | — |
inessive | telefonhívásban | telefonhívásokban |
superessive | telefonhíváson | telefonhívásokon |
adessive | telefonhívásnál | telefonhívásoknál |
illative | telefonhívásba | telefonhívásokba |
sublative | telefonhívásra | telefonhívásokra |
allative | telefonhíváshoz | telefonhívásokhoz |
elative | telefonhívásból | telefonhívásokból |
delative | telefonhívásról | telefonhívásokról |
ablative | telefonhívástól | telefonhívásoktól |
non-attributive possessive - singular |
telefonhívásé | telefonhívásoké |
non-attributive possessive - plural |
telefonhíváséi | telefonhívásokéi |
Possessive forms of telefonhívás | ||
---|---|---|
possessor | single possession | multiple possessions |
1st person sing. | telefonhívásom | telefonhívásaim |
2nd person sing. | telefonhívásod | telefonhívásaid |
3rd person sing. | telefonhívása | telefonhívásai |
1st person plural | telefonhívásunk | telefonhívásaink |
2nd person plural | telefonhívásotok | telefonhívásaitok |
3rd person plural | telefonhívásuk | telefonhívásaik |