temet (“to bury”) + -és (noun-forming suffix)
temetés (plural temetések)
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | temetés | temetések |
accusative | temetést | temetéseket |
dative | temetésnek | temetéseknek |
instrumental | temetéssel | temetésekkel |
causal-final | temetésért | temetésekért |
translative | temetéssé | temetésekké |
terminative | temetésig | temetésekig |
essive-formal | temetésként | temetésekként |
essive-modal | — | — |
inessive | temetésben | temetésekben |
superessive | temetésen | temetéseken |
adessive | temetésnél | temetéseknél |
illative | temetésbe | temetésekbe |
sublative | temetésre | temetésekre |
allative | temetéshez | temetésekhez |
elative | temetésből | temetésekből |
delative | temetésről | temetésekről |
ablative | temetéstől | temetésektől |
non-attributive possessive - singular |
temetésé | temetéseké |
non-attributive possessive - plural |
temetéséi | temetésekéi |
Possessive forms of temetés | ||
---|---|---|
possessor | single possession | multiple possessions |
1st person sing. | temetésem | temetéseim |
2nd person sing. | temetésed | temetéseid |
3rd person sing. | temetése | temetései |
1st person plural | temetésünk | temetéseink |
2nd person plural | temetésetek | temetéseitek |
3rd person plural | temetésük | temetéseik |