terem (“to yield, produce”) + -ény (noun-forming suffix)
termény (plural termények)
singular | plural | |
---|---|---|
nominative | termény | termények |
accusative | terményt | terményeket |
dative | terménynek | terményeknek |
instrumental | terménnyel | terményekkel |
causal-final | terményért | terményekért |
translative | terménnyé | terményekké |
terminative | terményig | terményekig |
essive-formal | terményként | terményekként |
essive-modal | — | — |
inessive | terményben | terményekben |
superessive | terményen | terményeken |
adessive | terménynél | terményeknél |
illative | terménybe | terményekbe |
sublative | terményre | terményekre |
allative | terményhez | terményekhez |
elative | terményből | terményekből |
delative | terményről | terményekről |
ablative | terménytől | terményektől |
non-attributive possessive – singular |
terményé | terményeké |
non-attributive possessive – plural |
terményéi | terményekéi |
possessor | single possession | multiple possessions |
---|---|---|
1st person sing. | terményem | terményeim |
2nd person sing. | terményed | terményeid |
3rd person sing. | terménye | terményei |
1st person plural | terményünk | terményeink |
2nd person plural | terményetek | terményeitek |
3rd person plural | terményük | terményeik |