természet (“nature”) + hű (“loyal, faithful”)
természethű (comparative természethűbb, superlative legtermészethűbb)
| Inflection (stem in -e-, front rounded harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | természethű | természethűek |
| accusative | természethűt | természethűeket |
| dative | természethűnek | természethűeknek |
| instrumental | természethűvel | természethűekkel |
| causal-final | természethűért | természethűekért |
| translative | természethűvé | természethűekké |
| terminative | természethűig | természethűekig |
| essive-formal | természethűként | természethűekként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | természethűben | természethűekben |
| superessive | természethűn | természethűeken |
| adessive | természethűnél | természethűeknél |
| illative | természethűbe | természethűekbe |
| sublative | természethűre | természethűekre |
| allative | természethűhöz | természethűekhez |
| elative | természethűből | természethűekből |
| delative | természethűről | természethűekről |
| ablative | természethűtől | természethűektől |
| non-attributive possessive - singular |
természethűé | természethűeké |
| non-attributive possessive - plural |
természethűéi | természethűekéi |