From the tev- root of tesz (“to do”) + -ékeny (adjective-forming suffix denoting ability or tendency).
tevékeny (comparative tevékenyebb, superlative legtevékenyebb)
| Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | tevékeny | tevékenyek |
| accusative | tevékenyet | tevékenyeket |
| dative | tevékenynek | tevékenyeknek |
| instrumental | tevékennyel | tevékenyekkel |
| causal-final | tevékenyért | tevékenyekért |
| translative | tevékennyé | tevékenyekké |
| terminative | tevékenyig | tevékenyekig |
| essive-formal | tevékenyként | tevékenyekként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | tevékenyben | tevékenyekben |
| superessive | tevékenyen | tevékenyeken |
| adessive | tevékenynél | tevékenyeknél |
| illative | tevékenybe | tevékenyekbe |
| sublative | tevékenyre | tevékenyekre |
| allative | tevékenyhez | tevékenyekhez |
| elative | tevékenyből | tevékenyekből |
| delative | tevékenyről | tevékenyekről |
| ablative | tevékenytől | tevékenyektől |
| non-attributive possessive - singular |
tevékenyé | tevékenyeké |
| non-attributive possessive - plural |
tevékenyéi | tevékenyekéi |