Of Slavic origin, from Proto-Slavic *tisъ.[1]
tisza (plural tiszák)
Inflection (stem in long/high vowel, back harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | tisza | tiszák |
accusative | tiszát | tiszákat |
dative | tiszának | tiszáknak |
instrumental | tiszával | tiszákkal |
causal-final | tiszáért | tiszákért |
translative | tiszává | tiszákká |
terminative | tiszáig | tiszákig |
essive-formal | tiszaként | tiszákként |
essive-modal | — | — |
inessive | tiszában | tiszákban |
superessive | tiszán | tiszákon |
adessive | tiszánál | tiszáknál |
illative | tiszába | tiszákba |
sublative | tiszára | tiszákra |
allative | tiszához | tiszákhoz |
elative | tiszából | tiszákból |
delative | tiszáról | tiszákról |
ablative | tiszától | tiszáktól |
non-attributive possessive - singular |
tiszáé | tiszáké |
non-attributive possessive - plural |
tiszáéi | tiszákéi |
Possessive forms of tisza | ||
---|---|---|
possessor | single possession | multiple possessions |
1st person sing. | tiszám | tiszáim |
2nd person sing. | tiszád | tiszáid |
3rd person sing. | tiszája | tiszái |
1st person plural | tiszánk | tiszáink |
2nd person plural | tiszátok | tiszáitok |
3rd person plural | tiszájuk | tiszáik |