trón (“throne”) + követelő (present participle of követel ("to demand"))
trónkövetelő (plural trónkövetelők)
Inflection (stem in long/high vowel, front rounded harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | trónkövetelő | trónkövetelők |
accusative | trónkövetelőt | trónkövetelőket |
dative | trónkövetelőnek | trónkövetelőknek |
instrumental | trónkövetelővel | trónkövetelőkkel |
causal-final | trónkövetelőért | trónkövetelőkért |
translative | trónkövetelővé | trónkövetelőkké |
terminative | trónkövetelőig | trónkövetelőkig |
essive-formal | trónkövetelőként | trónkövetelőkként |
essive-modal | trónkövetelőül | — |
inessive | trónkövetelőben | trónkövetelőkben |
superessive | trónkövetelőn | trónkövetelőkön |
adessive | trónkövetelőnél | trónkövetelőknél |
illative | trónkövetelőbe | trónkövetelőkbe |
sublative | trónkövetelőre | trónkövetelőkre |
allative | trónkövetelőhöz | trónkövetelőkhöz |
elative | trónkövetelőből | trónkövetelőkből |
delative | trónkövetelőről | trónkövetelőkről |
ablative | trónkövetelőtől | trónkövetelőktől |
non-attributive possessive - singular |
trónkövetelőé | trónkövetelőké |
non-attributive possessive - plural |
trónkövetelőéi | trónkövetelőkéi |
Possessive forms of trónkövetelő | ||
---|---|---|
possessor | single possession | multiple possessions |
1st person sing. | trónkövetelőm | trónkövetelőim |
2nd person sing. | trónkövetelőd | trónkövetelőid |
3rd person sing. | trónkövetelője | trónkövetelői |
1st person plural | trónkövetelőnk | trónkövetelőink |
2nd person plural | trónkövetelőtök | trónkövetelőitek |
3rd person plural | trónkövetelőjük | trónkövetelőik |