From obsolete tökél (“to complete”) + -etlen.[1]
tökéletlen (comparative tökéletlenebb, superlative legtökéletlenebb)
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | tökéletlen | tökéletlenek |
accusative | tökéletlent | tökéletleneket |
dative | tökéletlennek | tökéletleneknek |
instrumental | tökéletlennel | tökéletlenekkel |
causal-final | tökéletlenért | tökéletlenekért |
translative | tökéletlenné | tökéletlenekké |
terminative | tökéletlenig | tökéletlenekig |
essive-formal | tökéletlenként | tökéletlenekként |
essive-modal | tökéletlenül | — |
inessive | tökéletlenben | tökéletlenekben |
superessive | tökéletlenen | tökéletleneken |
adessive | tökéletlennél | tökéletleneknél |
illative | tökéletlenbe | tökéletlenekbe |
sublative | tökéletlenre | tökéletlenekre |
allative | tökéletlenhez | tökéletlenekhez |
elative | tökéletlenből | tökéletlenekből |
delative | tökéletlenről | tökéletlenekről |
ablative | tökéletlentől | tökéletlenektől |
non-attributive possessive - singular |
tökéletlené | tökéletleneké |
non-attributive possessive - plural |
tökéletlenéi | tökéletlenekéi |